A jógát gyakran azonosítják egy mozgásformával, azonban a jóga nem csupán testgyakorlatok összessége, hanem egy ősi, Indiából származó testi, lelki és szellemi gyakorlatrendszer, amelynek célja az egyensúly megteremtése és önmagunk megtapasztalása.
A jógát a harmónia művészeteként is szokták emlegetni, de nézzük meg, hogy a védikus irodalom műveiben miként olvashatunk még a jóga meghatározásáról:
- Patanjali Jóga szútrája a jóga filozófiájának alapműve. 195 rövid aforizmából (szútrából) áll, amelyek a jóga elméletét és gyakorlatát rendszerezik. Benne egy rövid és tömör meghatározást olvashatunk a jógáról:
„jogas csitta vritti nirodha”, amely szerint „a jóga, a tudat hullámzásainak lecsillapítása”.
- A Bhagavad-gítában, amely nem csupán vallásos mű, hanem filozófiai, etikai és pszichológiai tanítás is egyben, Shri Krisna így határozza meg a jóga jelentését Ardzsunának:
„Ha valaki ellenőrzése alatt tartja az értelmét, az elméjét és az énjét, megszabadítva azokat a nyugtalan vágyaktól úgy, hogy ezek elnyugszanak a benne rejlő Szellemben, akkor az illető juktává válik, olyasvalakivé, aki bensőséges összhangba került Istennel. A lámpás nem pislog, ha nem fúj a szél, s ugyanígy van ez a jógival is, aki ellenőrzése alá vonta az értelmét, énjét és elméjét, s elmerült a benne rejlő Szellemben. Miután a jóga gyakorlásával elcsendesítette értelme, elméje és énje nyugtalanságát, a jógi a benne rejlő Szellem kegyelméből eléri a beteljesülést. Ekkor megismeri azt az üdvözült örök boldogságot, amely túl van az érzékek határain, s amelyet az értelmével sem képes megragadni. E végső valóságban időzik, s nem mozdul ki onnan. Megtalálta a minden mást felülmúló kincset. Nincs semmi, ami ennél magasabb volna. Aki ezt elérte, azt a legnagyobb bánat sem érinti meg többé. Ez a jóga valódi jelentése, a szenvedéstől és a bánattól való végleges megszabadulás.”
Forrás: B.K.S. Iyengar: Jóga új megvilágításban
